Zrínyi Nádor

Csöndben

2019. október 11. 09:39 - Crult

Nagy lett a csönd. A várakozás csendje. A munka el lett végezve, a felelősség fel lett vállalva, a fizetség a kérdés. Feltettem mindenem, feltettem önmagam a szerencse kerekére, ilyenkor pedig izgul az ember. Jogosan. 

Meg kell tanulnom kezelni a feszültséget, az utóbbi időszakban kiderült, hogy nem igazán jól bírom. Persze, nem a zárt osztályon kötöttem ki, de a faszültség folyamatosan bennem lappang és sokszor olyan dolgokra késztet, amelyeket kissé megbánok. Ilyen a felelőtlen költekezés, vagy a mindennapos önpusztulat. Persze mindennek megvan a maga oka, az én mítoszom szerteágazó történéséket tartalmaz, viszont nagyon egyszerű. Nem tudok jól szeretni. Sajnos gyerekként elvették tőlem ennek a lehetőségét. Borzalmak között nőttem fel és ugyan lábon kihevertem az ezzel kapcsolatos neurózist, vannak folyamatok, amik nem visszafordíthatók. A gyermekem a gyógyír bizonyos szempontból, ő tanított meg arra, hogy mi a feltétlen szeretet, viszont ő az én kicsi vérem és nem is lenne normális, ha másképpen éreznék. Ezzel szemben a párkapcsolataimban ez már nem megy túl jól. Furcsa viszonyom van a nőkkel sajnos. Jó velük, jó beléjük esni, jó érzés a barátnőmmel lenni, ha épp van. Sőt, az utóbbi időkben feltűnően csinosnak számító hölgyekkel hozott össze az élet, de a bűvös két hónap utáni szakítás mindig megtörtént. Mindig én mentem el és mindkettő a maga módján dilis volt, viszont feltűnően csinos intelligens dilisek.
Ráadásul a feltűnésük módja, az életvitelük kísérteties hasonlóságokat mutatott.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kvlt.blog.hu/api/trackback/id/tr9115215944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.