Zrínyi Nádor

Minden bentről jön

2019. november 07. 11:15 - Crult

Anno zsenge fiatal koromban volt metál bandám, ami aztán nem futott be, sőt még fellépésig sem jutottunk viszont a próbateremben jókat szórakoztunk, meg álmodoztunk sokat az egészről a társaimmal. Ebben az időszakban akartam valami olyasmi szöveget írni, aminek a refrénje az lett volna, hogy "Fájdalommal és hatalommal". Persze nem valósult meg ez sem, de ez a három szó gyakran visszacseng a gondolataimban a múltból. Aki ezt a blogot olvassa észreveheti, hogy gyakran értekezem a fájdalmaimról, máskor meg valami hatalommal rendelkező mágusnak állítom be magam. 

Ez az én személyes mítoszom, mítosza pedig mindenkinek van. Szeretem magamat különlegesnek gondolni, tudod kivakartam magam a geciből és erre büszke vagyok. Sőt, hát van egyfajta éleslátásom is, bizonyos intuíciók, amelyek vezetik a kezemet. Az anyagi meggazdagodás soha nem motivált, költekező is voltam mindig, na de volt is mit elkölteni sokszor. Ennek most azért véget kell vetnem, de nem külső megfontolások miatt fogom tenni, hanem a belsőmből ez fakad, most éppenséggel.

A dorbézolás csúcsra vittem, az ezzel járó önpusztítást is, mert nem volt meg a belső nyugalmam, most viszont ez a nyugalom kezd körbeölelni. Most, ha lenne 1-2 misim a bakszámlámon, meg egy kocsim, vagy a faszom tudja mi is, akkor boldogabb lennék? Nem hiszem. Inkább elbasztam az éjszakában ezeket és gyűjtöttem millió értékes kapcsolatot és faszán bevállalós élményeket. Amúgy meg kajára, meg albérletre telik. Az én kis mítoszomban ott van ugyanis a dac. Az a fajta dac, ami a fentiekről szól. Megteremtettem egyfajta függetlenséget és nem feltétlenül az anyagi függetlenségről van itt most szó, hanem a gondolati függetlenségemről. Nem akarom azt gondolni mindig mindenről, amit a többség elfogadhatónak tart. Van ebben egyfajta különc attitűd. Te legyél nyugodtan kispolgár, én leszek különc, nem is ez a dimenzió a lényeg, hanem a minősége mindennek, ugyanis, ha már kispolgár vagy legyél menő kispolgár, ne egy fillérbaszó neurotikus fasz. Ugyanez igaz rám is, hogy menő módon szeretnék különc lenni, nem pedig egy lecsúszott meg nem értett zseniként osztani a kocsmában az észt. 

Geci uncsi amit egyesek előadnak mindkét oldalon, a meg nem értettek neurotikus zsenik, meg a szorongó, fillérbaszó kispolgárok. Egyikük sem tud kiegyezni a társadalommal én azt érzem. Ellenben azok akik képesek erre, mindkét szerepet választhatják bátran anélkül, hogy elveszítenék a méltóságukat. Ugyanis mindenkinek magával kell elszámolnia. Akik hírből sem ismerik az önazonosságot, na azoknak ez kurvára nehéz lesz majd. Én ebbe a hibába nem akarok beleesni. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kvlt.blog.hu/api/trackback/id/tr8915294464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.