Zrínyi Nádor

Apa

2020. január 13. 09:46 - Crult

Hogy én mennyire szeretek a fiammal lenni, azt le sem tudom írni. Egy csoda ez a gyerek- Minden hétvégén nálam van, ezt az időt semmire nem cserélném le. Persze minden elválás vasárnap nehéz, mindkettőnket kicsit megvisel, de tudjuk pénteken újra jön hozzám. Nem volt ez nekem természetes, mert az édesanyja eleinte nem támogatta, hogy elhozzam magamhoz, mondjuk kicsi volt még akkor, de két éve úgy alakult, mivel neki hétvégén az új fiújával van dolga, hogy nesze itt a gyerek. Eleinte készületlenül ért a dolog, de nagyon hamar összeszoktunk és most már egy örömteli rutin feladat a számunkra az együtt töltött hétvége. 

Többször is írtam, hogy gyerek nélkül az életem szart sem érne, hát egyre erősebben ezt érzem. Imádom! Sokáig az életemben problémát okozott, hogy  nincs csajom, meg társam. Mióta ebben a helyzetben vagyok a fiammal, annyira nem is igénylem ezt, volt azóta párkapcsolatom, de a gyerekes élet közbeszólt azokban. Minden nő arra vágyik, hogy ő legyen az első, főleg egy kapcsolat elején. Viszont érthető okokból nem tud a párom lenni az első, hiszen a hétvégéimet a fiam kapja meg, nem pedig a hölgy az életemben. Nem szívesen teszek ki mást ennek az érzésnek, hogy nem Ő a legfontosabb számomra. Ez így egy kicsit le is van egyszerűsítve, mert akivel összejövök az mindig fontos a számomra, de számára valószínűleg ez nem teljesen elég. Ráadásul eléggé megszokott lett ez a fajta életvitelünk, Mióta a hétvégéim így alakulnak, azt szoktam meg, hogy a két srác kettesben otthon elvan. Apa piheni a hét fáradalmait, a gyermekem, meg tudja, hogy nem olyan feszes a napja, mint amikor anyával van. Vagyis reggel lustálkodunk, akkor reggelizünk, amikor kedvünk van, meg este is akkor is fekszünk amikor kedvünk tartja. Gyakran mondom is neki azt, hogy fiam azért mennyire jók ezek a pasis hétvégék. Olyankor én is kivirágzom. A háztartást igyekszem rendben tartani, sőt főzni is nagy örömmel főzök, vagy sütök palacsintát, ha ott van mellettem a kisfiam. 

A hétköznapjaim viszont ezért magányosan telnek. Az új évben megfogadtam, hogy nem ivással töltöm a magányos óráimat, hanem hasznos dolgokkal. Elkezdtem edzeni is, hogy ne csak romboljak magamon, hanem építsek is. A fent említett vasárnapi elválás azért is nehéz, mert mindig egy kicsit letargiába kerülök olyankor. A kisfiam elmegy, a ház kiürül és akkor a jön a nagy csönd és a magány. Mit tesz az ember ilyenkor, hogy kicsit feldobja magát? Hát vesz x sört, meg valami rövidet. Tegnap végre nem ez történt, hanem az, hogy megembereltem magam és inkább az edzőtermet választottam. Most nem is vagyok másnapos. Így indul a hetem. Elkerültem a szomorúság csapdáját, annak a szomorúságnak, ami aztán magát súlyosbítja azzal, hogy a hét eleve másnaposan induljon. Ugye az meg magával hozza, hogy akkor most igyunk rá egyet, hiszen kimerült másnapos vagyok, csak segíteni fog. Majd az összes energiám a héten arra pazarlom, hogy a másnapos fáradtsággal küzdjek. A pia nem megoldás, nekem főleg nem. Én 15 éves korom óta eljárok ide-oda, a pia mindig is az életem része volt, de most valahogy azt érzem, hogy annyira nem is fontos. Persze kurva jó ám istenesen bebaszni, meg megy is a dolog, de most nagyon nem erre van szükségem. Éppen arra van, hogy kicsit felnézhessek magamra, hogy egy kicsit jobban becsüljem magam. Hát ez van gyerekek. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kvlt.blog.hu/api/trackback/id/tr115406754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.