Zrínyi Nádor

Szemlélet

2019. december 02. 15:08 - Crult

Az élet szép. Induljunk ki ebből. Nem mindig könnyű, hisz a létezés, tele van bűnnel, meg szenvedéssel, de akkor is az élet szépségei velünk léteznek. Nézem a fiam és annyira megérint a léte, valóban sokat hozzátesz az emberi élet kiteljesedéséhez a gyermek. Nélkülük, üresek vagyunk. Ezt leginkább a saját tapasztalatomból tudom, visszanézek a gyerek előtti életemre és a nagy ürességet és nihilt látom csak. Felelősséget vállalni egy gyermekért az egy igazi felnőtt feladat, elvisz sokat az időnkből és az energiánkból, de cserébe olyan ösztönök fellobbanását kapjuk, amelyek segítik az életünket és rendbe teszik a lelkünket. Az életünk így teljessé válik. Legalább is velem ez történt. 

Amúgy a fiam születése egy vitatott dolog volt, mert a kutya sem nézte ki belőlem, hogy képes vagyok gondoskodni egy gyerekről, ebben a családom az élen járt. Na de nem akarok itt panaszkodni, mert azt gondolom bizonyítom folyamatosan az ellenkezőjét. Persze a közvélekedés szerint, a gyerekhez minimum külvárosi családi ház, meg kocsi kell, de ezekre én nagy ívben teszek. Se kocsim, se házam, de így is boldog vagyok. Persze senkit nem ítélek el, akinek a fenti lehetőségek adottak, de én nem vágyom ezekre. Egyszerű városi proligyerek vagyok még mindig és valószínűleg úgy is fogok meghalni. A fejlődést az életemben nem tárgyak birtoklásával szeretném kifejezni, hanem szellemi módon. A munkahelyemen olyan dolgokat hozok létre, amik sok-sok ember képességeit meghaladnák és ez engem boldoggá tesz. Meg az is, hogy van egy gyönyörű gyermekem. 

 

 

 

Szólj hozzá!

Nincsen

2019. november 28. 10:14 - Crult

Nincsen nekem Kincsem. A nagy reunion nem jött össze, én meg messzire szaladtam, mert hát tudom mennyire érzékeny a szerkezet akit én meg sem érdemlek. Nincs, elfogyott, keress újat, még akkor is, ha ő jó volt. Nem keresek. 

Van egy csomó feladatom most amúgy a csajozáson kívül, karriert kell építeni, meg pénzt kell keresni. Munka van sok, lesz is. 

Szólj hozzá!

Kincsem

2019. november 26. 16:46 - Crult

Boldognak érzem magam, mert újra felvettük a fonalat a nyári szerelmemmel. Nem vagyok az a könnyen szerelembe esős típus, de vele azt éreztem, hogy megtaláltam az igazimat. Aztán amilyen hirtelen jött úgy el is ment, vagyis én hagytam ott, mert buta voltam. Hányszor megbántam ezt utólag, azt nem is tudom elmondani. Persze akkoriban az életem is elkezdett változni és nem maradt energiám elég arra, hogy türelmesen segítsem és szeressem őt. Inkább elrohantam messze. Amikor világos lett, hogy már nem vagyunk együtt akkor gyászba borultam, aztán elkezdtem gyorsan kitörölni magamból az érzéseket. Az érzések elnyomásának nagy mestere vagyok ugyanis. Egy darabig ment is a dolog, de az életem változása megtörtént és maradt a teljes nihil. 

Mindig is imádtam a pici kezeit, a csodálatos hangját és a kedves mosolyát. A kitűnő humorát, a hatalmas szívét és a gyors eszét. 

 

 

Szólj hozzá!

Sértett

2019. november 22. 13:32 - Crult

Vicc az egész, ami történik velem épp. A pálya szélére kerültem és a kurva sok ígérgetésből fasz sem lett. Vicc. Ezt az egész blog dolgot azért kezdte el anno, hogy segítsen feldolgozni azt a sok szemetet ami körbevesz és azt, amit a nyomorult gyerekkoromból cipelek magammal. Persze ennyi idősen picsogni nem sok értelme van, meg menjek szakemberhez, szedjek gyógyszert, meg a faszom! Mindenki geci okos ám. Mindenki megvan, csak én nem.

Nincs itt jövő és semmi sem a számomra, csak a nehéz kenyér, meg a felelősség. Én mindig álljak rendelkezésre, aztán kussoljak, ha fizetni kell. 

Szólj hozzá!

Derű

2019. november 14. 08:54 - Crult

Reggel derűsen ébredtem egy üzenetre. Egy hölggyel kerülgetjük a forró kását, jó volna randizni és személyesen is megbeszélni azt a sok érdekes dolgot, amit elkezdtünk.Szurkolok magamnak. 

Szólj hozzá!

Au Revoir!

2019. november 11. 11:33 - Crult

Méltatlan az egész ahogy van. Harmadszorra futok neki, hogy leírjam mit is gondolok. Mert csak a méltatlan düh tudott kitörni belőlem elsőre, de annyira sikerült felpiszkálni, hogy feldúltan ébredtem. 

Amúgy minden szép és jó és neked köszönhetem, hogy megvilágítottad az agyam, milyen típusú emberekre nincs nekem szükségem. Ez a blog is annak állított mementót. 2012 meghatározó év volt. Sznúpi haverod, amikor ájult részegen hazahozott, majd bedugott az ágyába alsógatyára vetkőzve, na ott lett ennek vége. Nekem azt nem kellett volna látnom, vagyis igen. Ott összeomlott valami bennem veled kapcsolatban és el tudtalak engedni, mint barátot is. Jó volt hosszú évekig nem gondolni rád, persze hát néha dicsekszem, mert talán van mire. Sorry, ha neked ez gondot okoz, keresd meg a SPAM gombot a leveleződben. De, ha ennyire felzaklatlak, inkább nem írok és nem is tudok mást mondani Neked, mint hogy... Au Revoir!

No, de itt vannak a hétköznapok és megint alakul valami netes izé. Nevezzük ismerkedésnek. Finom okos nőről van szó, aki rettentően szimpi, ráadásul van valami jó kattanás benne amit érzek. Tegnap tök jót beszélgettem egy nagyon régi és jó barátommal, merő jóindulatból húzott fel a fenti dolgokkal, mert hát én felhúzható vagyok, de ennek ellenére jó volt minden más. Szóval tegnap nem írtam a hölgynek, ma ezt pótolni fogom, Tetszik nagyon.

Szólj hozzá!

Nehéz lesz de nem lehetetlen

2019. november 08. 13:21 - Crult

Az élet hozza a feladatokat, végre használni kell azt a nagy eszemet. Jóval kevesebb zseton lesz a közeli jövőben, de sokat pörög az agyam azon, hogy is lehet ezt megoldani. A lehetőségeim nem rosszak, csak önmérsékletre, figyelemre és fegyelemre lesz szükségem. Ezeket most gyakorlom ahogy tudom. Magányos időszak lesz az elkövetkező, de nem lelki, hanem fizikai síkon. Szerencsére a lelkem nem magányos, van benne szeretet és az ki is tölti. 

Nagy túlélő vagyok és megvan minden eszem is a túléléshez. A lelkem szerencsére rendben van. Rendben is lesz, ha tartom ezt az irányt. 

Szólj hozzá!

Minden bentről jön

2019. november 07. 11:15 - Crult

Anno zsenge fiatal koromban volt metál bandám, ami aztán nem futott be, sőt még fellépésig sem jutottunk viszont a próbateremben jókat szórakoztunk, meg álmodoztunk sokat az egészről a társaimmal. Ebben az időszakban akartam valami olyasmi szöveget írni, aminek a refrénje az lett volna, hogy "Fájdalommal és hatalommal". Persze nem valósult meg ez sem, de ez a három szó gyakran visszacseng a gondolataimban a múltból. Aki ezt a blogot olvassa észreveheti, hogy gyakran értekezem a fájdalmaimról, máskor meg valami hatalommal rendelkező mágusnak állítom be magam. 

Ez az én személyes mítoszom, mítosza pedig mindenkinek van. Szeretem magamat különlegesnek gondolni, tudod kivakartam magam a geciből és erre büszke vagyok. Sőt, hát van egyfajta éleslátásom is, bizonyos intuíciók, amelyek vezetik a kezemet. Az anyagi meggazdagodás soha nem motivált, költekező is voltam mindig, na de volt is mit elkölteni sokszor. Ennek most azért véget kell vetnem, de nem külső megfontolások miatt fogom tenni, hanem a belsőmből ez fakad, most éppenséggel.

A dorbézolás csúcsra vittem, az ezzel járó önpusztítást is, mert nem volt meg a belső nyugalmam, most viszont ez a nyugalom kezd körbeölelni. Most, ha lenne 1-2 misim a bakszámlámon, meg egy kocsim, vagy a faszom tudja mi is, akkor boldogabb lennék? Nem hiszem. Inkább elbasztam az éjszakában ezeket és gyűjtöttem millió értékes kapcsolatot és faszán bevállalós élményeket. Amúgy meg kajára, meg albérletre telik. Az én kis mítoszomban ott van ugyanis a dac. Az a fajta dac, ami a fentiekről szól. Megteremtettem egyfajta függetlenséget és nem feltétlenül az anyagi függetlenségről van itt most szó, hanem a gondolati függetlenségemről. Nem akarom azt gondolni mindig mindenről, amit a többség elfogadhatónak tart. Van ebben egyfajta különc attitűd. Te legyél nyugodtan kispolgár, én leszek különc, nem is ez a dimenzió a lényeg, hanem a minősége mindennek, ugyanis, ha már kispolgár vagy legyél menő kispolgár, ne egy fillérbaszó neurotikus fasz. Ugyanez igaz rám is, hogy menő módon szeretnék különc lenni, nem pedig egy lecsúszott meg nem értett zseniként osztani a kocsmában az észt. 

Geci uncsi amit egyesek előadnak mindkét oldalon, a meg nem értettek neurotikus zsenik, meg a szorongó, fillérbaszó kispolgárok. Egyikük sem tud kiegyezni a társadalommal én azt érzem. Ellenben azok akik képesek erre, mindkét szerepet választhatják bátran anélkül, hogy elveszítenék a méltóságukat. Ugyanis mindenkinek magával kell elszámolnia. Akik hírből sem ismerik az önazonosságot, na azoknak ez kurvára nehéz lesz majd. Én ebbe a hibába nem akarok beleesni. 

Szólj hozzá!

Csodálatos

2019. november 06. 12:52 - Crult

Életemben a legjobb időszak mostani, azt kell mondanom. Az energiák bennem annyira tiszták és ez olyan könnyebbséget jelent, amit szerintem nem éreztem még soha. Egy rakás félelmet legyőztem és most a jutalom a könnyűség, nem az élet könnyűsége, hanem a belső világomé. Letettem annyi mindent az asztalra amit csak tudtam, ráadásul úgy, hogy megszenvedtem minden egyes mozdulatot, mert a régi reflexeim a lehetséges kudarcokat vetítették mindig előre. Persze benne volt a pakliban a kudarc is és a lelkem gyengébb oldala pedig folyamatosan a víz alatt tartott, mégis sikerült egy csomó minden és nem kudarc lett a vége ezeknek a feladatoknak, hanem egyfajta győzelem. Persze ez nem a végső győzelem és nem a lottó ötösre vágyom, hanem ez a győzelem egy olyan pont ahol megnyílnak az ajtók a felfele vezető utakra, ahol az elmém kibontakozhat, az anyagiak pedig már nem nyomasztanak, hanem biztonságot nyújtanak a számomra. Persze most kevesebb van, mint 1-2 hónapja, de a belső nyugalmamban a vágyaim is lecsillapodtak.

Lesznek még harcok, lesz még stresszes időszak, de már több vizsgát letettem és most érzem mindennek az áldásos hatásait. 

Námászté meg a hasonlók! :) 

 

Szólj hozzá!

Álmok

2019. november 04. 10:44 - Crult

Túl vagyok egy hét csendes pihenőn, ami nagyon jót tett velem. Ebben az időszakban aktívan álmodtam, ami azért érdekes, mert ritkán álmodtam manapság. Nagyon érdekes útmutatásokat kaptam ezektől az álmoktól. Érdekes volt például álmomban e-mail levelezést folytatni, továbbá egyik barátom felkavarta bennem életem első igazi szerelmének viszontlátásának lehetőségét, aki ezért kétgyerekes elvált anyukaként tért vissza az egyik álmomban. A viszontlátás végül elmaradt személyesen, de a nagy tisztázó megbeszélést végül az álmomban folytattuk le.

Jó volt máshol lenni és kiszakadni az eddigi hétköznapjaimból, a bizonytalanságaimból, a változás felszabadító, majd rettegésbe forduló feszültségéből. Az pihenés előtt már szó szerint rettegtem a jövőtől, attól, hogy haszontalan leszek, arról nem is beszélve, hogy rá is tettem ezekre a felelőtlen életmódomból fakadó költekezés és az önpusztító önmarcangolás csak fokozta ezeket a sötét érzéseket. 

Döntöttem végül. Igyekszem a lendületet amit a pihenés adott megőrizni és nem fogok a félelmeimmel így tovább foglalkozni, hanem megkeresem azokat az elfoglaltságokat, amelyek a személyes fejlődésemet szolgálják. 

 

Szólj hozzá!

Fortyog

2019. október 25. 10:34 - Crult

Egész sor érzelmen megyek át, kissé túl érzékeny lettem az utóbbi időben. Valahogy kordában kell tartanom magam és az érzéseimet, mert folyamatosan bennem fortyog egyszerre több ellentétes irányú érzelem és egy furcsa változékony masszát alkotnak. Érzelem leves, gazdagon. 

Szóval le kell állítanom magam, mert ez most nem arról szól ami bennem munkálkodik. Kemény csávónak kell lennem, nem valami érzelmes kisfiúnak. Azért egyre nyugodtabb is vagyok ahogy múlnak a napok, de a lelkizés most nem túl bölcs dolog. Nyilvánvalóan lelketlennek sem kell kötelezően lenni, csak vissza kell fogni ezt a túláradó izét magamban. 

Szólj hozzá!

Irány előre!

2019. október 24. 10:24 - Crult

Vége a csendes várakozásnak, a gátat áttörtük és most nem is tudom mi van épp. Várok persze még valamire, mert azt gondolom megérdemlem. Szeretnék feladatot kapni, mert hiszem, hogy el is tudom azt látni. Jó érzés ez, de mégis félelmetes, mert főleg a kapcsolataimban bízhatok. Persze a teljesítményem meglepően jó volt. Jó volna előre lépni, mert ugye én visszaléptem, de az előrelépés reményében. 

Szombaton elutazok és rendezni fogom a soraimat. A fejembe ugyanis elég nagy az érzelmi kuszaság. A tenger hangjától azt várom, hogy megnyugtasson.Szeretnék finom tengeri kajákat enni, könyvet olvasgatni és megnézni a megnézendő történelmi emlékeket. Irány Szicília! 

Aztán, ha hazaértem megpróbálok újra randizni, bízva abban, hogy most találok valakit akivel jól ellennék. Hiányzik a társ. Jó volna egy igazi társ, egy szerelem. 

Szólj hozzá!

Csöndben

2019. október 11. 09:39 - Crult

Nagy lett a csönd. A várakozás csendje. A munka el lett végezve, a felelősség fel lett vállalva, a fizetség a kérdés. Feltettem mindenem, feltettem önmagam a szerencse kerekére, ilyenkor pedig izgul az ember. Jogosan. 

Meg kell tanulnom kezelni a feszültséget, az utóbbi időszakban kiderült, hogy nem igazán jól bírom. Persze, nem a zárt osztályon kötöttem ki, de a faszültség folyamatosan bennem lappang és sokszor olyan dolgokra késztet, amelyeket kissé megbánok. Ilyen a felelőtlen költekezés, vagy a mindennapos önpusztulat. Persze mindennek megvan a maga oka, az én mítoszom szerteágazó történéséket tartalmaz, viszont nagyon egyszerű. Nem tudok jól szeretni. Sajnos gyerekként elvették tőlem ennek a lehetőségét. Borzalmak között nőttem fel és ugyan lábon kihevertem az ezzel kapcsolatos neurózist, vannak folyamatok, amik nem visszafordíthatók. A gyermekem a gyógyír bizonyos szempontból, ő tanított meg arra, hogy mi a feltétlen szeretet, viszont ő az én kicsi vérem és nem is lenne normális, ha másképpen éreznék. Ezzel szemben a párkapcsolataimban ez már nem megy túl jól. Furcsa viszonyom van a nőkkel sajnos. Jó velük, jó beléjük esni, jó érzés a barátnőmmel lenni, ha épp van. Sőt, az utóbbi időkben feltűnően csinosnak számító hölgyekkel hozott össze az élet, de a bűvös két hónap utáni szakítás mindig megtörtént. Mindig én mentem el és mindkettő a maga módján dilis volt, viszont feltűnően csinos intelligens dilisek.
Ráadásul a feltűnésük módja, az életvitelük kísérteties hasonlóságokat mutatott.  

Szólj hozzá!

Torzék az öncsonkítók

2019. október 07. 15:43 - Crult

Valahogy éreztem, hogy előző posztban a világ mocskáról kell értekeznem, hát most megmutatta magát mindez, bár nehezen hiszem, hogy bármi is alapvetően meg fog változni. Most inkább azokról értekeznék akik ezeknek a hatalmasoknak a bábui, vagy még rosszabb, szeretnének örömmel a bábujuk lenni. Látják a "minőségi", általuk istenített életmódot és mindennél jobban vágynak rá, anélkül, hogy a vállalkozó szellemet hírből ismernék. Anélkül, hogy a kemény munkáról fogalmuk lenne. A kockázattól és a kihívásoktól félnek, de vágynak a magas fizura. Nevetséges. Persze nem kárhoztatom őket, mert a rendszer ilyen fogaskeréknek neveli őket. Távol vagyok attól, hogy igét hirdessek, de az élet megtanított pár dologra. Pl. hogy ezek a savanyú sikertelen megtörődötten pesszimisták, ne nagyon befolyásoljanak, mert nekik nagy szokásuk, hogy a szabad szellemeket korlátozni akarják. Ez vagy az, ezért vagy azért nem jó és különben is.  A nagyobb részét ki is dobtam az életemből a hasonló, "szarazélet" Józsiknak, mert szerintem annyira nem szar. Vállaltál volna plusz melót, vagy fektetted volna be azt a nagyon okos eszed. Én nem tehetek a te szarodról. Nekem pl. egy ideje nincs szerencsém a barátnőkkel. Panaszkodjak neked erről? Megoldod, vagy kárhoztassalak téged azért, mert neked van kit dugnod? Neked az van, nekem meg másom van. Így hát ez van és kész!

Én erre a földre nem a kibúvásért, a könnyű sikerért, a hisztis nyavajgásért jöttem, hanem, hogy teremtsek és adjak. Adok is, ezért kapok is. Az önző nyomi picsogásotokat meg fogjátok fel szándékos öncsonkításnak. Ezt teszitek magatokkal, irigyek... Mert az irigység a legfontosabb nektek, ami véleményem szerint a legostobább emberi érzések egyike. Irigynek lenni annyit tesz, mint magadat megcsonkítani. A legszarabb érzés, mert akire irigy vagy jó eséllyel szarik rád és semmit nem tud a te érzéseidről, de az irigység azért is veszélyes, mert beletörődsz abba amid van és nem akarsz többet, hiszen az csak neki lehet, magadat sajnálni kell. Áldozat vagy. Igen az vagy, egy hamis, a saját magadnak vetített torz kép áldozata. 

Drága barátom! 

Ideje ezen változtatnod, ha nem akarsz egész életedben önmagad által is lesajnált irigy lenni. Ne legyél az, kezdj el kitűnni a tömegből, felemelkedni és ne azért, hogy másnak, hanem azért, hogy magadnak megmutasd. Több vagy annál, mint amit elhitet veled a rendszer és amit magadnak szabsz ki. 

Szép napot! :) 



Szólj hozzá!

A Mindenem!

2019. szeptember 23. 13:41 - Crult

Híreket olvasok és azt veszem észre, hogy térdig gázolok a mocsokban. Persze senki nem kényszerít erre, de mivel érdekelnek a világunk eseményei ezért igyekszem tájékozott embernek lenni. Amióta elindult a belföldi politikai kampány, egyre mélyebbre megyünk, eddig sem volt magasan az a bizonyos léc, de a rendszer érezve a fenyegetettséget, kezdi szinte mindenhol leleplezni magát. Minden megnyilvánulásukkal ömlik felőlük az ostoba, rosszindulatú, gusztustalan mocsok. Ilyenkor mindig eszembe jut a kicsikém. Annyira jó látni a gondtalan tiszta lelkét és érezni őt. Nos, amikor felbaszom a fenti dolgokon magamat, eszembe jut, hogy örültem amikor megszületett és eszembe sem jutott, hogy mennyire szennyes és aljas a világ ahova meg kellett érkeznie. A kicsi keze, a kicsi teste, a kicsi mindene a legeslegfontosabb a számomra és az életem árán is kész vagyok megvédeni. Mióta megszületett, kitört az apatigris belőlem és életemben először nem én vagyok magamnak a legfontosabb, hanem valaki más tényleg. Ebben a gonosz világban pedig mindenben segíteni fogom, mert ez a dolgom, ez az amit érzek és átélek, minden egyes nap amióta megszületett. 

 Fontosabb vagy, mint az életem!



Szólj hozzá!

A pofám leszakadhatna

2019. szeptember 16. 13:29 - Crult

Dühönghetnék az idióta kollégámon, de annyira gyenge szegény, hogy inkább sajnálom őt. Vannak emberek akik nem képesek jól járni, de azért mindent jobban tudnak a másiknál. Az ilyen emberek, szánalmasak és nevetségesek, mondjuk jó a szíve ez menti meg nálam őt magát, de akkor is az. 

A fura boszorkányom anyukájával cseteltem egy sort, anyuka is fura. Furcsa ráadásul nem túl törvényes dolgot kért tőlem, ami morális kérdéseket vetett fel bennem. Érdekes egy pszichológus szülő, aki gyógyszerekkel akarja megoldani a gyermeke neurózisát. Konkrétan megkért, hogy szerezzek egy ica nevű cuccot, amiről olvasta, hogy milyen jó eredménnyel gyógyítja a gyermeke baját. Hát nem fogok az biztos.  

Amúgy én egész jól vagyok, ha érdekelne valakit. Mennek a dolgaim előre, meg fel, nagyon nincs okom a panaszra. Most már megvárom a befektetéseim alakulását, addig nem annyira tervezek oldalbordát keresni, persze nem zárom ki azt sem aki jönni fog következőre esetleg, de nem hajtom a tinydert sem annyira. 

Egyelőre ez van.

Szólj hozzá!

Feltámadva

2019. szeptember 03. 15:57 - Crult

Benyaltam valami agresszív vírust, most kecmergek ki belőle. Hányás, láz, geci szar érzések. Ilyenkor az ember megérzi, hogy mennyire sérülékeny szerkezetben létezik. Persze az önpusztítás is benne lehet a dologban, mert az utóbbi néhány hétben csendesen romboltam magam, volt sok hosszú és mámoros éjszakám, de nem nagy csörömpölésben, hanem csendes önpusztítás közepette. Kicsit ennek is betudom, hogy ennyire legyengültem és elkapott ez a vírus cucc. Máguskodás ide vagy oda, egy halandó vagyok, ezt nem árt tudatosítani magamban időnként. Kicsit el is gondolkodtam a lázas fetrengéseim közepette, hogy azért csak jó volna megélni a jövőmet és nem feladni. 

Szólj hozzá!

Feloldódva

2019. augusztus 26. 10:16 - Crult

Újra itt. Az elmúlt napokban nem sok kedvem volt írni, most viszont van kedvem hozzá. A kedves M. ahogy jött ment is, már túl vagyok rajta, mintha igaz se lett volna. Szép kis nyarat adott és legalább nem sértett vérig, mint a tavalyi Miss. Az utóbbi időben azt érzem sokat erősödtem, az élet kidobta a nagy dolgokat és most itt vannak. Mindig is valami ilyesmire vártam, feltettem magam a polcra, lábujjhegyen nyújtózkodva a legmagasabbra amit elérek. 

A tudatnak van hatalma és mutatja az irányt, még akkor is, ha tiltakozunk netán ellene. Vannak dolgok amiket nem lehet elkerülni és nem is kell. Persze, mondhatjuk, hogy ez nem az a film, amire vágytunk, hát én nem tudom milyen filmre is vágytam igazán, de ez a film tetszik, izgalmas és fordulatos. Ebben a filmben számomra minden benne van. Az emberi gyarlóság, az ilyen gyarló dolgokat övező komikum is, na meg a folyamatos izgalom, hogy mégis a főhős mégis mi lesz a végén? 

Látjátok az idegesítő "minden rólam szól" attitűd mit sem változott. Nem is fog egy darabig, mert szerintem mindenkinek kell a mítosz az egészséges élethez én ezt a mítoszkámat építgetem. 

Szólj hozzá!

Vicc az egész

2019. augusztus 13. 12:46 - Crult

Nyomasztó az egész magánéletem a nőkkel. Az új szerelem is a tinyderrel jött, de gyorsan el is ment. Könnyen jött, könnyen ment. Lassan kezd szokásos lenni, ezért nem is viselt meg a dolog olyan nagyon. Inkább értetlenül állok előtte. Főleg, mert pszichiátriai betegségekkel küzdött, amik az utolsó hétre elhatalmasodtak a fejében, ezért nem volt nehéz elengedni, de mégis értetlenül nézek magam elé, ha rá gondolok. Persze azért sajnálom, mert volt millió tulajdonsága ami miatt az igazim is lehetett volna, de nem lett. Nem volt nehéz elengedni, de megint magányos vagyok. 

Főleg az én hibám az egész. Egy nagy gyerek vagyok, a magam gyerekességeivel. Egy felnőtt nő szemében egy gyerek sokáig nem lehet párkapcsolati cél. Egy férfinak a mamutot kell ledárdáznia, határozottan, keményen, fegyelmezetten. Egy férfi morózusan céltudatos, nem olyan ugri-bugri hülyegyerek, mint én. Sajnálom kedves hölgyek én már csak ilyen vagyok. Ezért maradtak a kérész életű szerelmek, ahol a hölgyek kipróbálják az izgalmas és újszerű fazont, aztán unalmassá válik számukra a személyiségem, mert nem az ösztöneiknek megfelelő embert választják, úgy érzik ez nem siker, hanem teher. Nekik más kell, aki szerel, épít, tud, birtokol. Ráadásul az én életemben tényleg minden rólam szól. 

Miért vagyok ennyire önző, hogy az életemben minden rólam szól? Nem pontosan tudom, de az egómhoz köze van az biztos. Magammal szemben nagyon mély vagyok, de kifelé meg sekélyes nagyképű fasz. Mindent tudok és mindent jobban tudok, közben meg tele vagyok nyilvánvaló határozatlanságokkal, amit könnyen észrevesznek rajtam. Azt érzem a legtöbbször, hogy mindezek mellett, hogy nem járok rossz úton, nem szar az életem. Szar a magán életem, de a világi meg csupa érdekes izgalmas dolog, Nekem. Neked teher lesz kedves jövendőbeli. Mindig is az leszek. 

Nem adom fel azonban... nincs kedvem. Minden kicsit nehezebb és érthetetlenebb sokszor nekem, de nem adom fel akkor sem. Érdekel a dolog kifutása, arról nem is beszélve, hogy hiszek abban, hogy egy nekem való hölgy rám vár.  

Szólj hozzá!

Visszatérés

2019. augusztus 06. 14:07 - Crult

Üdvözlet!

Visszatértem ebbe a blogba. Írnom kell ugyanis és új blogot nem akartam létrehozni, mert lusta vagyok. Több blogom is volt már ebben a hét évben. A világ is megfordult többször velem, mondhatni felnőttem ez idő alatt és már nem vagyok messze a negyventől. Írnom kell, mert valahogy ez is az életem részévé vált. Először 2003-ban kezdtem blogolni vagy 2004-ben, nem is tudom pontosan, csak azt tudom, hogy a blog akkoriban lett az életem meghatározó része. Azóta folyamatosan előkerül az írás, mint szükséglet az életemben. Ez a blog aztán megmaradt, tudom a jelentkezési adatokat is ide, mert belém égett. A régi posztok emlékei egy életszakaszom lezárásának. Egy boldogtalan, de mégis a maga módján boldog időszaknak állítanak emléket. Utána lett az életem nagybetűs élet. Lett tetkóm, gyerekem, családom, amit gyorsan el is veszítettem, kaptam új hivatást, lett viszonylag sok jövedelmem és a társadalmi ranglétrán azóta is lépkedek felfelé. 

Szenvedtem sokat az életemben, most is szenvedek dolgoktól, de egy rakás tapasztalatom keletkezett az idők során. A régi traumáimat kinőttem és ledobtam egy csomó felesleges láncot. Szárnyalok egy ideje, de nem felhőtlen boldogságban, hanem elfogadva az életem, jóval és rosszal együtt. 2012-ben ultimátumot adtam az életemnek, mert igencsak kisodródtam a pálya szélére és többet akartam annál amit akkor éltem. Meg is kaptam.  Most itt állok, vagyis inkább ülök, mert a gép előtt ülök, de itt állok és vagyok. Arra eszmélve, hogy már túl vagyok annyi mindenen, amik talán sok embernek az életében nem is történnek meg.

Mágus lettem. Annak gondolom magam. A szürkés Gandalf mondjuk, látok millió összefüggést és, ha mozdulok, akkor mozdul más is. A háttérbe húzódva ugyan, de gyakorlom a Hatalmat. Igen a nagy betűs élethez nagy betűs hatalom társul. Ez a hatalom eleinte összeszorít, üvöltesz, sírsz tőle, aztán nevetsz, utána mégis csak elfogadod, mert látod, hogy ez a társult hatalom, nem a tiéd, hanem azért kapod, mert feladatod van az életben. Rájössz, hogy egy eszköz, ami nem valami csodadolog, hogy boldoggá tegyen, hanem egy felelősség, amit neked kell elvállalnod, mert más nem kaphatja meg ezt a felelősséget. Látod a ráncaid, az őszülő hajszálaid amikor magadra nézel. Amikor meg magadba nézel látod az életed és rájössz, hogy nem tehetsz mást. Elfogadod azt amit kaptál. 

Sajnos nagyon konkrét továbbra sem lehetek itt egy blogban, mert a hatalommal járó történések láncolatának az összefüggéseit végképp nem azért kapom, hogy megosszam ország-világgal. A titkok súlya is így engem terhel. Ettől függetlenül írnom kell, legyen ez a blog egy illékony áttűnő lepel, ami sejtet, mint sem közöl. Sokszor úgy érzem nem vagyok eléggé elővigyázatos, de egyelőre nem ütött még ez vissza. Valahogy ösztönösen értem, érzem és tudom, hogy ki előtt leplezhetem le magam. Ők a jó barátaim, vagy kedves ismerősök, illetve a szerelmem aki előtt semmi titkom nincs. Nem könnyű feladat, mert az ösztönük, az intuíciók és a spontán hajmeresztő cselekvések embere lettem. Nem várom el, hogy mindent megértsenek a környezetemben, de azt nagyon szeretem, ha figyelnek rám. 

 

Szólj hozzá!

Tarot - Torony igen bazdmeg

2012. május 15. 09:35 - Crult

Tényleg vége ennek a blognak, ma van a vége! Ma van a vége mindennek!

Kulcsszavak:

Mars; mélyreható belső transzformáció, gyógyulás, a régi lerombolása helyet teremt az újnak, spirituális megújulás, önismeret.

Útmutatás:

Rendkívül intenzív átalakulási folyamat részese vagy, vagy leszel nemsokára. Valami összetörik benned, de ez a folyamat a megtisztulást szolgálja és az újat készíti elő. Engedd megtörténni!

Kérdés:

Kész vagy arra, hogy más szemmel nézd az életet és önmagad?

Javaslat:

Vizsgáld meg, mi vált merevvé, korlátozóvá életedben, szemléletedben, magatartásodban. fogadd be tudatosan a változás erőit ezekre a területekre.

Megerősítés:

Minden, ami az életemben történik, a javamra válik.a javamra válik. 

Szólj hozzá!

Búcsú... a blogtól!

2012. május 02. 22:52 - Crult

Na eljött az idő, hogy ezt a nyomorult picsogást lezárjam... különben sem akarom, hogy ez valami kibaszott üzenőláda legyen, mert az utóbbi időben az. Elbúcsúzom a blogolástól ebben a formában legalábbis. 

Kedves követőim! :D :D (az a kurva sok)

Mindenki életében eljön az a pont, amikor számot vet. Tekintve, hogy pénteken voltam egy olyan társaságban egy étteremben, ahol három lány is terhes volt akikkel nem túl régen még együtt ittunk vigadtunk buliztunk, na meg az apukákkal is abból volt egy negyedik is. Szóval ezekre a barátaimra is gondolván úgy érzem valamit rosszul csináltam eddig. Azokról nem is beszélve, akik külföldön élnek, vagy éppen bejárták a fél világot, mert ugye vannak ilyenek is. Tudom ki vagyok valójában, vannak akik szeretnek és mert szeretnek nem mondják ki őszintén, csak látom az ő szemükben is a csalódottságot. Dzsí, te nem ez vagy. Kapjad már össze magadat csinálj már valamit. Hát most fogok. Eddig hibásan úgy gondoltam, hogy az élettől kell várjam, hogy hozza elém a dolgokat. Adtam egy ultimátumot az életnek még télvíz idején, hogy rakjon elém valamit, mert összetörök ketté, hárommá. Azóta elindult egy fasza stagnálás. Elfogadtam amit az élet elém pötyizett én meg mentem utána. Most nem akarok belemenni az előtte levő BÉK-es dolgokba, maradjon az történelem. Meg az akkora káosz, hogy egyszerűen csak örülök, hogy nem döglöttem bele. 

Aztán.

Rájöttem, hogy egy szörny lettem. Az a szörny, aki gyakran előtört belőlem. Az aki enni kért még még, aki csak az élettől várja a megoldást, aki mindenki mást hibáztat. Meg minden mást is. Sokakkal előfordul ez. Ami viszont nem mindenkivel, az hogy ebbe évekig benne ragadnak, persze van olyan aki örökre. Voltak a közelmúlt éveiben jobb pillanatok. Két munka, nyaralás, meg miegymás. Ezekkel a legnagyobb gond, hogy nem tudtam fenntartani. Leginkább az életvitelem miatt. Mert az életvitelem semmilyen progresszív irányt nem mutatott egy idő után. Voltak jó pillanatok. Voltak biztató lépések, de aztán mégsem. Nem mert leginkább magamra költöttem, de nem ruhára, telefonra, vagy takarékoskodásra vagy bazdmeg tanulásra. Élményekre, helyzetekre, gyakorlatokra. De ezek már nem élmények. Ezek között egy-egy boldog élmény van. A többi a többi éppen helyzetfüggő. Kínos helyzetektől, a kötelezőkön át, az egyszerű dögunalomig terjedő skálában. 

És.

Ennek most szépen véged fogok vetni. Egy új életminőségre vágyom. Nem fogok itt ömlengeni arról, hogy érzem, hogy képes vagyok rá, meg ilyesmi. Nem fogom azt írni, hogy cselekeszem. Nem fogok mást tenni, mint válaszokat adni magamnak. Nem fogom mást tenni, mint önmagam lenni, nem vágyni régi délibábos álmokra, nem fogok féltékeny lenni ezer éves kapcsolatokra. Nem fogok asszisztálni, ahhoz, ahogyan a barátaim tönkreteszik magukat. Gondolom ez most kicsit színpadiasan hangzott, mert az is. De ez lesz.

Szóval.

Ez nem a nagy fogadkozások időszaka lesz, hanem valami kezdete. Na erről elég is ennyit. Ezt a kurva blogot itt hagyom állítson örök emléket egy sötét korszaknak. Mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt benne jó. Volt, de a mérleg másik oldalára kell most tennem. Sokat.

Pá! Puszi! Nekem most dolgom van. Nincs itt már semmi látnivaló. 

Szólj hozzá!

Fordulópont - üzenet

2012. május 02. 10:36 - Crult

Megfogadtam velem nem baszik ki az élet.

Tehát:

Elsejétől nem iszom alkoholt. Lehet kuncogni, meg legyinteni, de akkor sem. Menni is fog.
Egy éve dolgozom a munkahelyemen, mielőtt ide kerültem sokan nem bíztak abban, hogy lesz melóm. Lett. Az időjárás feldobottá tesz. A szobámat elkezdtem átrendezni, egy szekrényt kitessékeltem így sokkal nagyobb most a lebensraum nálam. Egyébként meg jól vagyok. 

Bevettem a leszarom tablettát is mindezek mellé, tehát:

Dórika, te meg egy gyáva szar vagy és ezzel a nevetséges színjátékkal leírtad magadat nálam. Veled sem foglalkozom többet, további víg alkoholista életet kívánok neked. Fusson utánad az aki kíváncsi a fárasztó egocentrikus szűzkurva dumádra... meg a macskáidra... sok sikert nektek futkorászóknak is! Nem te vagy Carrey Bradshaw. A nagyképű dwarf barátnőd sem az...

 

Szólj hozzá!